Pages

2015. április 8., szerda

Sugjó a tűnő jelek jegyében. Honkjoku


Honkjoku

Azok a darabok, amelyek a víz kalligráfia elkészítését kísérik, eredeti japán zen buddhista kompozíciók. Szerzőjük és eredeti formájuk ismeretlen, s miként a népdalokat, ezeket a műveket is generációról generációra adva csiszolták a kolostorokban, mígnem 250 éve lekottázták őket. Valamennyi ilyen „eredeti darab” (honkjoku) több száz éves, a legrégebbi darab a feltételezések szerint mintegy hétszáz. A két honkjoku, amely jelen sugjó alapját adja a Taizan iskola két darabja.

Az első egy bevezető jellegű, rövid mű, amelynek címe Csósi (Hangolódás). 18 lélegzetből áll, s célja az elme ráhangolása a feladatra a hangszer befúvásával. Alább e darab kottájának egy részlete látható.

A japán kottát is fentről lefelé, jobbról balra kell olvasni. Az egyes hangokat szótagokkal jelölő katakana írásjelek magyar olvasata mellett a megfelelő hangnevek is fel vannak tüntetve (a kép alatt, balról jobbra). A lélegzeteket, a szünetek helyét a vízszintes vonalkák, a periódus végét karika jelzi. A függőleges vonalak a hang hozzávetőleges időtartamát jelölik.

Taizan rjú: Honte Csósi (részlet) 

(Z) Mély regiszter: cu-re (f-g) re (g) | u (~asz) u (~asz ) u meri (aszasz) | cu-re (f-g) re (g) o

A második darab címe Takiocsi (Bukdácsoló vízesés), s két vízesést idéz, egy magasabb, illéetve egy mélyebb hangon csobogót. A darab hossza 68 lélegzet, amely eredeti tempójában mintegy 7 percig tart. Ez a tartam azonban az alkalomra tekintettel jelentősen meghosszabodik. Több hosszabb szünet lesz, mint amennyi szükséges lenne, hogy a kert természeti neszei is teljes mértékben érvényre juthassanak a maguk szépségében.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése