Honkjoku
Azok a darabok, amelyek a víz kalligráfia
elkészítését kísérik, eredeti japán zen buddhista kompozíciók. Szerzőjük és
eredeti formájuk ismeretlen, s miként a népdalokat, ezeket a műveket is generációról
generációra adva csiszolták a kolostorokban, mígnem 250 éve lekottázták őket.
Valamennyi ilyen „eredeti darab” (honkjoku)
több száz éves, a legrégebbi darab a feltételezések szerint mintegy hétszáz. A
két honkjoku, amely jelen sugjó
alapját adja a Taizan iskola két
darabja.
Az első egy bevezető jellegű, rövid mű, amelynek címe
Csósi (Hangolódás). 18 lélegzetből
áll, s célja az elme ráhangolása a feladatra a hangszer befúvásával. Alább e
darab kottájának egy részlete látható.
A japán kottát is fentről lefelé, jobbról balra kell
olvasni. Az egyes hangokat szótagokkal jelölő katakana írásjelek magyar olvasata mellett a megfelelő hangnevek is
fel vannak tüntetve (a kép alatt, balról jobbra). A lélegzeteket, a szünetek helyét a vízszintes vonalkák, a
periódus végét karika jelzi. A függőleges vonalak a hang hozzávetőleges
időtartamát jelölik.
Taizan rjú: Honte Csósi (részlet) |
(Z) Mély regiszter: cu-re (f-g) re (g) | u (~asz) u (~asz ) u meri (aszasz) | cu-re
(f-g) re (g) o
A második darab címe Takiocsi (Bukdácsoló vízesés), s két vízesést idéz, egy magasabb,
illéetve egy mélyebb hangon csobogót. A darab hossza 68 lélegzet, amely eredeti
tempójában mintegy 7 percig tart. Ez a tartam azonban az alkalomra tekintettel jelentősen
meghosszabodik. Több hosszabb szünet lesz, mint amennyi szükséges lenne,
hogy a kert természeti neszei is teljes mértékben érvényre juthassanak a maguk
szépségében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése