Pages

2019. november 3., vasárnap

Komuszók a Kokutaidzsiban: "mjó on"

Ez egy hosszú történet, elemeire bontom (egy blogban az a jó, hogy nem kell a szerkesztéssel bajlódni, hanem elég csak körmölni úgy, ahogy az embernek eszébe jut). E posztban most a komuszó eszköztár két darabjával foglalkozom, de nem túl mélyen (azt majd a könyvben, ha megírom), mert most arra a feliratra szeretném felhívni a figyelmet, ami a fényképen is jól kivehető.

Komuszó tengai és gebako a Kokutaidzsiban (2021)

A képen látható két tárgy közül az első az a kosárszerű alkotmány, amelyet a komuszók a fejükön viseltek, amikor elhagyták a kolostort, jellemzően alamizsna körútra indulva. E fejfedő neve tengai. A másik egy doboz szerű fűból készült alkalmatosság, japán nevén gebako, amelyben mindenféle fontos hivatalos iratot és egyéb értékes dolgot tarthatott a szerzetes. Ez utóbbin szerepe a felirat is, amellyel most foglalkozunk.

Nos, ez a felirat így szól: mjó on (), ami azt jelenti, misztikus hang. Lehetne még árnyalni a kifejezés első tagjának jelentését, mert sejthető, hogy inkább egy hang, a sakuhacsi hangjának transzcendens vonatkozásaira utal, de a legmeglepőbb az, hogy a Kokutaidzsi komuszók feliratának és az őket tömörítő egylet nevének, vagyis Mjó on kai () kiválasztásában nem a kifejezés jelentése, hanem hangalakja az igazi információ hordozó. 

A XIX. században feloszlatott komuszó rendek egyik központi kolostora ugyanis a Mjóandzsi volt, vagyis a Mjóan kolostor. Ez a kifejezés a rend mitikus alapítójának, Fuke (Puhua) zen mesternek egy mondására utal, amelyet ő az utcán hangoztatott nótoriusan, s aminek a jelentése, nos, enyhén szólva is homályos. Így szól:

    "mjótórai mjótóda antórai antóda"

Ez annyit tesz: ha a világosból támad, világosban verem vissza, ha sötétségben támad, sötétségben verem vissza - mondja tehát Fuke mester, s közben rázza a kis harangját.

Nem értjük? Teljesen természetes, hogy nem, mivel Fuke mester számos kóanban szerepel, s a kóanok nem olyan szövegek, amelyeken hermeneutikai csőd nélkül csak úgy átsétálhatnánk. Garantáltan nem fogjuk érteni őket, s nem véletlenül, de ezzel most többet itt nem tudunk foglalkozni. Maradjunk a hangoknál (ha már sakuhacsi), illetve a hangalaknál. Ebben a mondásban fedezhetjük fel ugyanis a mjó () és az an () szavakat, amelyek egyébként rendre világosságot (a bölcsesség fényét) és sötétséget jelentenek.

Ez adja tehát a kolostor nevét és ez a két írásjegy volt a komuszók gebako-jára pingálva, amikor még valódi szerzetesként muzskálhattak alamizsna körútjukon a Meidzsi restaurációt megelőző korokban. Az eredeti felirat tehát így hangzik: mjó an.

Mikor a rendeket feloszlatták, a sakuhacsin játszó szerzetesek egy része világi zenészként folytatta, mások más területen kerestek megélhetést, de nem adták fel hivatásukat, amit azonban nyilvánosan, vallásgyakorlatként már nem művelhettek. Világi egyletek, iskolák alakultak, amelyek tovább ápolták a sakuhacsi játék hagyományát, s így született meg a Mjóonkai is. Ha kimondjuk, mjó an, rögtön halljuk a mjó an-t is, ami finom üzenet az értő füleknek: itt vagyunk, még élünk!

S így van: itt vannak, élnek, sőt, meg is szólatatják egy ünnepi szertartás keretében a sakuhacsit, évente egyszer a Kokutaidzsiban!


 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése