Tozan sakuhacsi

Ma megkaptam a kezembe ezt a csodálatos hangszert, hogy rajta játsszak. Ezúton is köszönöm a hangszer tulajdonosának ezt a nemes gesztust. Nem nevezem meg őt, nem igényli. Ez még nemesebb gesztus. Jó magasra fel van téve ezzel a léc, minden szempontból...

Hicsiriki

A korábban már említett dupla nádas hangszerről van szó. Az alábbi kis dokumentumfilmben, amely a gagakuban használt hangszereket mutatja be, a hicsiriki is meghallgatható (2:41-től).

Nem semmi, ugye? Kőkemény munka. Ha megvan a hangszín, akkor már könnyű felismerni a gagaku zenében is. Az Etenraku című legismertebb darabban például így szól.

Ez aztán a kihívás! Akinek kedve támad rá, a Budai Magán Zeneiskolában van tanuló hangszer!

Japán zenei workshop és koncert

Ma debütáltunk Gyulával a Budai Magán Zeneiskolában. Koto és sakuhacsi. Játszani egy szál kislámpa fényében nagy élmény volt, mély gyermekkori emlékeket ébresztett, noha akkor még hangszeren sem játszottam, sőt, még Japánról sem tudtam semmit. Talán magamról már igen, de ebben nem vagyok biztos. Mármint akkor, mert most tudom, hogy vagyok:) De vissza: reméljük, ennek lesz folytatása.

Csordás Gyula (koto) és Kenéz László (sakuhacsi) Fotó: Strádi Andrea

Ami még nagy élmény volt: megfújtam egy hicsirikit, a Gagaku duplanádas kis hangszerét. Kicsi, de óriásit szól. Nem mondom, hogy szerelem első látásra, de azért hatott rám. De akkora támasz kell hozzá, hogy ember legyen a talpán, aki ezt bevállalja. De hát ilyen a kihívások természete, vonz és taszít, inspirál és szorongat egyszerre. 

Gendzsi herceg nyomában - Kiállítás megnyitó

Cudar hideg volt, de megérte. Képek és reflexió hamarosan!

Zen meditáció és szertartás

A Tan Kapuja Zen Közösség vendége voltam. Meghívtak, hogy mutassam be a hangszert, de megragadtam az alkalmat és elmentem a meditációra, majd a szertartáson is részt vettem. Hadd ne a hangszer bemutatásáról írjak itt, hanem inkább arról, amivel a sakuhacsi játék lényegileg egy, a meditációról. Méghozzá, s ez talán érdekes lehet, különösen az egyedül meditálóknak, a közös meditációról.

Bevallom, eléggé izgultam, mert egyedül sok mindent csinálhat az ember, de közösségben ugyanaz a dolog teljesen más arcát mutatja. És valóban. A félórás meditáció első negyedórájában két állapot váltakozott: az izgalom és a hirtelen rám törő, ellenállhatatlan álmosság. Ilyen esetben az ember otthon már feladja, itt erre egyszerűen nincs mód. Úgyhogy kitartottam.

Érdemes volt, mert amikor a mester, Anti, Dobosy Antal felállt a kjószakuval (azzal a hosszú bottal, amellyel frissítő, gyors csapásokat mér annak nyakára vagy hátára, aki kéri) és meghallottam a kettős csattanásokat, hirtelen teljesen más állapotba kerültem. Pusztán a hang elegendő volt, hogy kitisztuljon a fejem. Egy csapásra, lehetne mondani stílszerűen. A testtartásom is megváltozott, s innen a második negyedóra már csak könnyed jelen volt.

Nem vállalkozom mindennek mélyebb elemzésére, legalábbis itt nem. De világos, hogy az egész meditációs élményben döntőfontosságú volt, hogy nem vagyok egyedül. És ez számomra teljesen új élmény volt. Köszönet érte. 

De hogyan kapcsolódhat össze a sakuhacsival egy közös meditáció? Nos, könnyedén. Az alaphang folyamatos megszólaltatása húsz percen keresztül napi gyakorlat a komuszó szerzeteseknél az újjá alakult rendekben. Más darabokat is játszanak együtt, különösen nyilvános eseményeken, de ez az alapgyakorlat a falak között zajlik és nem az a célja, hogy minden résztvevő befújja a hangszerét, hanem az, hogy közösen fújja be.

Ilyet még nem próbáltam, csak képzeletben tudom összerakni a hangszer megszólaltatásának tapasztalatát a közös meditáció során átéltekkel. Eddig ez nem jutott eszembe, de jó lenne megcsinálni valahogyan. Jó lenne, ha mások is fújnák a sakuhacsit, akár csak az alaphangot. Jó lenne megtapasztalni, hogy milyen a hangszeres meditáció úgy, hogy más is meditálva játszik.

Majd egyszer.

Vizkeleti László előadása a sakuhacsiról

REFlexió - Kiállítás megnyitó

Kanics Márta és Ferenczi Anita kiállítása

A kiállítást megnyitja: Fazekas Ildikó

Közreműködik: Kenéz László (sakuhacsi)

FISE Műterem és Galéria

(Budapest 1054 Kálmán Imre u. 16.)

Zenés kóan egy szerzetes orráról (Akutagava Rjúnoszuke alapján)

Zenés kóan egy szerzetes orráról

Akutagava Rjúnoszuke elbeszélése alapján

Japán nap

Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum

2015. június 6. 14.00

Mi lehet szóra érdemes egy szerzetes orrában? Semmi. És ha akkora, mint egy elefánt ormánya? Még akkor is semmi, hiszen egy szerzetes nem törődik sem az orrával, sem pedig azzal, hogy törődik-e valaki az orrával. Zencsi azonban, akit a sors rettentő hosszú orral vert meg, bár szerzetes, mégsem képes elfeledni szerencsétlen szaglószervét. Napjait szorongás árnyékolja, ki neveti ki éppen a háta mögött, éjszakáit pedig vágy izzítja, miként is szabadulhatna meg kínzó állapotából. S hogy mi lesz Zencsivel? Megtudhatja, aki június 6-án 14 órakor ellátogat a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum kertjébe, ahol szóban, sakuhacsi zenében és tusképekben elevenedik meg Akutagava története, hogy elgondolkodjunk, de nem az orrunkról, hanem arról, vajon túlláthat-e rajta bárki valaha is.  

A szeppuku szép, avagy a harakiri diszkrét bája

Egy óra Misima Jukióval

Pécs, POSZT OFF

2015. június 5. 18.00
Bóbita Bábszínház

Részletek itt.