Tadzsima szan ma egy órás kurzust tartott az érdeklődőknek. Bemutatta saját módszerét, amelynek célja az, hogy a gyakorló ráleljen egy-egy hang optimális megszólaltatására. Azért érdekes ez, mert a sakuhacsi hanglyukait nem egy dallam elemeit képző önállótlan mozzanatokként közelítjük így meg (mint egy dallam hangjait), hanem önálló, meghatározott hangot adó elemekként. E furcsaság nyitja abban rejlik, hogy a sakuhacsi muzsika s főként a honkjoku (eredti darab) felépítése nem dallam, hanem lélegzet szerint, vagyis kitartott, hosszú hangok révén szerveződik: ezek időbeli kibontakozása, hangszín és hangerőbeli változása a fő formáló mozzanat, nem pedig a hangmagasság változása. Emiatt döntő fontosságú minden egyes hang esetén külön-külön megtalálni azt a módot, ahogyan azt megfújva a hangszer leginkább rezonál, s így a leggazdagabb, legtelítettebb hangszín megjelenítésére képes. A poharak jó lépcsőként szolgálnak ehhez, mivel könnyen rá lehet lelni a rezonanciatartományra. Csak éppen nem egyszerű megfújni őket. Két kézzel be kell fedni őket, a résbe illeszteni az állat és ráfújni a pohár élére. Érdemes kísérletezni!
 |
| Tadzsima szan kurzusa: a poharak |
